Szép siker a regionális magyar versenyen!

A 7.a osztály csapata: Pados Jázmin, Szendrői Anna, Takács Krisztina, Zsolnai Nóra az idén is összemérte tudását a Bolyai Anyanyelvi Csapatversenyen. A Vas és Zala megyéből nevezett iskolák versenyén a dobogós 3. helyet szerezték meg hetedik évfolyamon.

img_4408

„Az együttműködés képessége az egyik legnagyobb érték az életben.”
Felkészítőjük: Pencz Szilvia

Gratulálunk lányok!

Magányos lelkek

Pető Klaudia a Szent Márton országos novellapályázaton a felső tagozatosok kategóriájában második helyezést ért el. A pályázat témája: Szent Márton szellemi hagyatéka – Az önzetlenség, a segíteni tudás és akarás szerepe életünkben. Klaudia alkotásának címe Magányos lelkek, mely bekerült a szakmai zsűri által összeállított könyvbe is.

img_3227

A novellában két, a társadalom által kivetett fiatal véletlen találkozását és egymásra találását követhetjük figyelemmel.

screenshot_20161029-143333

 

It olvasható Klaudia remekműve:

 

Magányos lelkek

“A túlsúlyos, őszborostás férfi undorodva mért végig. Éreztem, ahogy az arcom a falhoz hasonló fehér tónusba sápad. A tarkómon hideg veríték gyűlt apró cseppekben. Az igazgató kissé oldalra döntötte a fejét, szürke, bozontos szemöldökét egy sóhaj kíséretében ráncolta össze. Most már szánakozó tekintettel meredt rám.

  • Nos… Ön nem magyar állampolgár.

A torkomban eddig folyamatosan növekvő gombócot lenyeltem. Állkapcsom megfeszült, kreol barna kezeim görcsösen szorultak ökölbe az asztal alatt. Már nincs jelentősége mit teszek.

  • Az irataim nem hazudnak – feleltem, majd a legangyalibb mosolyomat felvéve, ironikusan hozzátettem – és persze teljesen eredetiek…

A cégvezető arcára mély döbbenet ült, ezt kihasználva a kijárat felé siettem. Ismét egy elbaltázott állásinterjú.

A legközelebbi buszmegálló felé indulok, bár inkább a lábam visz, mint az eszem.  Nem sikerült. Megint. A szülővárosom ahonnan eljöttem életet adott nekem, az ország amelybe élni jöttem pedig kitaszít és diszkréten, udvariasan kíván a pokolba. A váróba érve rápillantottam a menetrendre, majd a mellettem olvadozó hóember fejét egy könnyed mozdulattal lerúgtam. A rongálás nem old meg ugyan semmilyen problémát, de ez a csekély tombolás már javított az állapotomon.

A sofőr nem tudott jegyet adni, ezért az ellenőr minden kérdés nélkül zavart le a legközelebbi megállónál. Céltalanul bolyongtam ismeretlen utcákon, és betértem az első helyre, ahol a pénztárcám tartalma otthonra találhat.

A kocsmában mélabús hangulat uralkodott. Tömény alkohol szag töltötte be a levegőt és a tiltás ellenére kiérződött, hogy a kedves vásárlók gyakran gyújtanak rá egy-egy szál cigire. A kocsmáros ijedten nézett végig, mintha rám lenne írva a szíriai származásom és ez félelmet keltett benne. Szememmel végigpásztáztam a vendégkört. Mindenki társaságban volt, csak egy lány ült magányosan a kopott filmes poszterrel szemben. Ében fekete haja kócos, madárfészek szerű kontyban összefogva a feje búbján, szeme égkék színű, hosszú, dús pillákkal, felette gondosan formára szedett szemöldök. Sápadt kerekformájú arcán túlburjánztak a szeplők. Ajkai penge vékonyak. Feltóztam magam a mellette lévő bárszékre…

  • Szörnyű látni, hogy ültél fel erre a székre. Meglátszik, hogy semmi tapasztalatod nincs.

Első látásra biztos voltam benne, hogy fiatalabb nálam.

  • Miért te talán olyannyira törzsvendég vagy, hogy már saját technikád van a székreüléshez is? Vagy ez itt valami szabályhoz van kötve?

Csengő hangon elkuncogta magát.

  • Tapasztalat. Több időt töltöttem itt, mint az iskolapadban. Az ember ennyi próbálgatás után azt is megtanulja a feneke melyik oldalára dőljön, hogy kényelmesebb legyen.

Az ölében pihenő táskából előkotort egy üveg átlátszó folyadékot és megitta.

  • Így most már jól leszek.

Könnyedén leugrott az ülésről és átható szemeivel a kijárat felé kacsingatott.

  • Nem jössz Dervis bég? Rágyújtanék odakint, de közben folytathatjuk ezt az érdekfeszítő eszmecserét.
    – Nem vagyok török, ez eléggé látszik és a szemeim is páros számúak – tisztában vagyok vele, hogy erős akcentussal beszélek és a bőröm színe is sötétebb kissé, de az arab és a török nemzetiséget nem lehet összekeverni. Minden szóbeli csipkelődése ellenére követtem a vendéglőből kifelé.

Időközben az éjszaka átvette az uralmat a nappal felett és csak az utcalámpák pislákoló fénye rajzolta ki az égből lefelé szálingózó hópihéket. Önkéntelenül összébb húztam magamon a kabátot, de amikor meghallottam magam mellett szitkozódást bűntudatom támadt.

  • Nem hiszem el, tavasz van és mégis ilyen borzalmasan hideg.

A cifra szavaktól mosolyra húzom a szám. A lányon csak egy vékony farmerkabát van. Annak ellenére, hogy még a nevét sem tudom, lehámozom magamról a bőrdzsekit és a hátára terítem. Szemben állok vele. A köztünk lévő távolság villanásszerűen szűnt meg.

  • Hány éves vagy? – a kérdés kibukott a számon. Próbáltam megsaccolni a korát, de lehetetlen pontosan megmondani.
    –         18 múltam.

Döbbenten felkaptam a fejem. Tekintetét makacsul a földre szegezte, cipője talpával a vékony hóréteget taposgatta séta közben. Ennyi idősen ilyen helyeken töltöd az idődet, nagyban iszol és talán még a cuccot is tolod?

–          Tudom mire gondolsz most. Egy elkanászodott gyerek, aki lopja a pénzt otthonról, hogy dílereket keressen fel a saját igényei kielégítésére. De hadd mondjak egy mentséget- velem ellentétben ő nem emelte fel e hangját. Beismerés és szégyenérzet rejtőzött sorai mögött, semmi kifogás vagy ellentmondás.
–          Mindenkinek megvan a maga drogja. Valaki betegesen sok zenét hallgat, valaki főz, kertészkedik, a munkába temetkezik, vagy épp illegális kábítószereket fogyaszt- Kézfejével letörölte a cseppeket. Száját remegve biggyesztette le – a szüleim meghaltak.

A mondatnak súlya volt. A levegő bennem rekedt és legszívesebben fejbe csaptam volna magam a legközelebbi hólapáttal. Átsuhant egy szomorkás mosoly az arcán- Ne vágj ilyen képet. Apám elméletileg még van. Gyakorlatilag viszont, ha a képek is számítanak, a halott anyámat többet látom, mint őt – keserű grimaszba torzult az arca, majd egy idő után megszólalt – de mindenkinek van egy története. A tiéd mi?

Halvány mosollyal a szám sarkában belekezdtem. Először nagyvonalakban, aztán minden apró részletet kihangsúlyozva, az „idegen országba kerültemtől”, a „kicsúsztam a társadalom pereméiget”, közben a lány kíváncsian a karomat szuggerálta, végül az utolsó mondatom végén elkapta a kezemet és maga felé fordítja.

–            Mit jelent ez a tetoválás?

Szórakozottan felolvasom- Shoot the moon and if you miss you will still be among the stars. Les Brown a szerzője, lefordítva: Célozd meg a holdat, még, ha elhibázod is a csillagok között landolsz.
Elfátyolosodott a tekintete. Feltűnt, hogy harmadszorra sétálunk el ugyanaz előtt a pad előtt. Hirtelen sírni kezdett.

  • A föld legostobább embere vagyok. Sosem panaszkodtam senkinek, erre egy olyan embernek kezdek el hisztizni a “sanyarú” sorsomról, aki sokkal rosszabbul járt mint én.
    – Mesélek egy történetet – oldalra pillantottam mintha a múltba tekintenék vissza, közben a szemem sarkából őt néztem. Reméltem, hogy sikerül felvidítanom-  A szalagavatómat egy galamb tette tönkre, aki épp a ruhámat célozta meg az ürítésével. -Félmosolyra húztam a szám, útját álltam, hogy egy pillanatra megálljon, majd a hüvelykujjammal elmorzsoltam az aprócska cseppet a szeme alatt – Így töröltem le, de ne aggódj nem ezzel az ujjal. Nevetve taszított el maga elől.-Fogadok az ilyen tapasztalatok miatt rajonganak érted a munkáltatok.

Irányt változtattunk és a legközelebbi kapualjban megálltunk.
–            Sokkal többet érsz, mint a magadról alkotott képedben – vettem át a komoly hangnemet én is.
–            Nem tudom mennyire van igazad, de azt igen, hogy rossz helyen kerestem eddig vigaszt.
Kezembe nyomta a kabátom, gyorsan megölelt, mintegy végszóként és határozott, légies léptekkel az ajtó felé indult. Utolsóként egy intéssel és egy magabiztos mosollyal zárta a találkozásunkat. A dzsekimet felvéve elmélázva indultam tovább. Közben az járt a fejemben, mennyire szürreális, hogy két idegen ember pillanatok alatt ki tud alakítani olyan kapcsolatot, amely túlmutat az előítéleteken. Hideg kezeimet a zsebembe csúsztattam, de a szokásos dolgok mellett egy számla akadt meg az ujjaim között. Egy telefonszám állt rajta. Kétkedőn megráztam a fejem, mosoly bujkált a szám sarkában.”

 

Felkészítő tanára: Bozzay Zoltán

Gratulálunk Klaudiának a kimagasló eredményhez!

Szép angol nyelvi siker!

A Szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola „Spelling Competition” angol nyelvi betűzős versenyén hatodik évfolyamon Balogh Enikő (6. b), Császár Laura (6. a) és Szenyéri Liliána csapatban IV. helyezést ért el. Felkészítő tanáruk: Varga Ildikó. Gratulálunk!spelling-competition

Halloween party a Bercsényiben

Október 27-re esett a választásunk. Rengeteg emberre és dekorációra volt szükségünk az aula berendezéséhez. Kemény munkával, de 2 hét alatt elkészültünk a díszítéssel. Sok feladatot találtunk ki a felsősöknek. Az egész rendezvény úgy nézett ki, mint egy gólyaavató buli. A héliumos éneklésen keresztül a vak etetésig  volt itt minden vidámság. 

1

 

3

Ezek után kezdődött az igazi buli. Rengeteg remek számot játszottunk le 17:00 – 20:00-óráig, amire a részt vevők nagy kedvvel táncoltak. Ha elfáradtak átmehettek a  büfébe, ahol sok finomság várta őket. Egy kicsivel később eredményhirdetést tartottunk, ahol a legügyesebbeket díjaztuk.  Nagyszerű rendezvény volt, nagyon jól éreztük magunkat.

2

 

4

 

5

Segítünk, ha baj van…

img_3203

Iskolánk – megragadva az önkormányzat által felkínált lehetőséget – újraélesztés oktatásban vett részt két napon keresztül.

Ennek keretében minden felső tagozaton tanuló diákunk megtanulhatta az újraélesztéssel kapcsolatos fontos tennivalókat, a kivitelezés technikáját, illetve szó esett  egy – két a mindennapi életben előforduló baleset elsősegélyéről is.

img_3213

 

Köszönjük az OMSZ dolgozóinak az oktatást és a lehetőséget!